Felhasználónév: Jelszó:
Online:
0 tag
Vendégek:
3 olvasó

+ Fórum

Utolsó: 2011.02.27 15:18:17
Utolsó: 2010.04.05 14:51:10
Utolsó: 2010.02.19 15:43:07
Utolsó: 2010.02.19 15:41:56
Utolsó: 2010.01.29 17:04:11

+ Friss hozzászólások

Utolsó: 2014.02.24 09:50:02
Utolsó: 2014.02.24 09:48:07
Utolsó: 2014.02.24 09:45:32
Utolsó: 2011.01.22 19:29:51
Utolsó: 2010.08.03 11:57:28
Utolsó: 2010.08.03 11:55:54
Utolsó: 2010.05.13 00:14:56
Utolsó: 2010.04.21 20:40:06
Utolsó: 2010.04.15 20:38:38
Utolsó: 2010.04.12 19:06:04
Utolsó: 2009.11.17 18:05:25
Utolsó: 2009.10.29 21:05:42
Utolsó: 2009.10.14 19:42:07
Utolsó: 2009.10.14 00:52:01
Utolsó: 2009.09.25 23:08:15
Utolsó: 2009.09.07 20:48:27
Utolsó: 2009.09.03 07:36:48
Utolsó: 2009.08.27 04:57:04
Utolsó: 2009.08.26 02:11:01
Utolsó: 2009.08.25 00:46:05

+ Resident Evil 5



A show-nak folytatódnia kell. A show fenntartásához pedig nagy nézősereg kell, nem csupán egy zártkörű, a játékvilág szűk sarkára fókuszáló gyülekezet.
A Resident Evil első része meglehetősen komor alkotás volt, amely az elejétől a végéig a játékosra kényszerítette nyomasztó hangulatát. Ezzel mindenki boldog volt, hiszen valóban nagyon kevés hasonló anyag jelent meg akkor a piacon ebben a kategóriában.

A túlélőhorror kategória, melyet gyakorlatilag a RE emelt említésre méltó magasságokba, azóta fogalommá vált. Érdekes, hogy a legújabb rész, mint elhasznált rongydarabot dobja le magáról ezt a műfajt, átlépvén a nálánál sokkal divatosabb és közkedveltebb interaktív-akció kategóriába.

Ezennel vége a sötétben való kutakodásnak, és a túlélésért folytatott lopakodásoknak. Van helyette egy új és továbbra is szigorúan csinos oldalbordánk, aki mellett nem unatkozhatunk. Miután Shevát mellénk adta az úr, hogy együtt vessünk véget a gonosz uralmának, a nehéz napok is sokkal pörgősebben telnek, mint annak előtte. Több mint tíz éve még teljesen más volt Chris Redfield élete. Az új zombik és a nálánál egy tízessel fiatalabb hölgyike új színt visz a játékba. Ez akár szó szerint is értelmezhető, és természetesen lett belőle balhé rendesen. Még jó, hogy Sheva baba nem egy tősgyökeres NSZK blondy. Akkor aztán tényleg kiborult volna az esélyegyenlőség bili és a benne lévő anyag csúnyábban letarolta volna RE Cityt, mint Redfield bácsi Chuck Norrisos köríves rúgása a zombikat.


Visszatérve az eredeti gondolatmenethez, a Resident Evil 5 nem a nosztalgiára éhes gamerek tápláléka. Gyorsfogyasztásra készült, egy a korábbinál jóval nagyobb réteg számára. Az új elgondolás hatására a komor sötétséget felváltotta a napsütés. Az órákig való bóklászásokat az előre kiszabott út. Ennek hozománya a korábbinál jóval kisebb bejárható terület is, így senki ne számítson igazi kalandozásra. Letérni az helyes útról gyakorlatilag lehetetlen. Az RE5 egy interaktív mozi hatását kelti, aminek előszelét már a negyedik felvonásban is megérezhettük. Félreértés ne essék, feltehetően mindenki megtalálja a számítását az új szemlélet mellett készült akciójátékban, hiszen a CAPCOM ezzel akar igazán nagyot robbantani a NextGen konzolokon, és ez a statisztikai adatok szerint egyelőre úgy tűnik, sikerül is nekik.

Pörgős akció és villámjáték
A RE5 tesztet egy Playstation 3 játékgépen folytattuk le, így most ezen verzió tapasztalatai alapján osztjuk az észt: A tetszetős, de a képekről már amúgy unalomig ismert dobozt felbontva egy korong és egy kis kézikönyv várt ránk. A kézikönyvet elő sem akartuk venni, hiszen rögtön a csodálatos hangzású Resident Evil 5 érces beharangozására áhítoztunk. Lámpa leolt, hang 100-ra felteker, lemez betol, pupillák tágulnak, de akció helyett a következő üzenet vár: „Új javítás elérhető! Letölti?”
- Le, hogy a #?&@# jönne rád.

Némi várakozás után benn is a kényszerű pirula. Nem örültünk, de akkor most már tényleg induljon a show!

„Kevés a hely a HDD-n.” – jön az újabb üzenet. Rendben, kidobtunk pár demót, szélnek eresztettünk néhány trailert, lássuk, játszatunk-e még ma: „Még szükségem van 298 MB helyre a HDD-n” – jött az újabb utasítás.

A régi megszokott konzolos „tedd be és játssz” szemlélet felejtős. Nem gond, megadtuk, amit a királyné megkívánt, és vártunk és vártunk. Már nem is tűnt olyan felesleges dolognak a kézikönyv. A lemez betételekor felgyülemlett adrenalin szintünk ekkorra már visszaállt a normál szintre, így akár egy kis olvasás is kiváló unaloműzőnek tűnt, pláne, hogy valamivel fenn akartuk tartani az érdeklődésünket. Lámpa felolt és az igazság az, hogy teljesen képbe kerültünk a történettel és az irányítással, sőt megjött a pizza is, mire a régóta várt Resident Evil szavak felrobbantak a hangszóróban. Mindegy, végül is Tróját sem egy nap alatt vették be, a lényeg, hogy Mission Accomplished!

Ami viszont aggasztó, és csak a játék elindításakor derült ki: A Resident Evil vára bizony egy nap alatt bevehető, sőt akár egy délelőtt is elég rá. De legyünk stílusosak, szóval: Egy éjszaka, meg egy rossz álom, mert még aludni is lesz időnk a reggeli munkába menet előtt. A Hardcore játékosok hihetetlen időket regisztrálnak ugyanis a rekordtáblázatban, amit rögtön a játék elindítása után csekkolhatunk. A hosszú készülődés egy meglehetősen rövid játékmenettel fűszerezve, nem az átütő siker receptje. Azonban más oldalról tekintve meg: Jóból kicsit adnak!


Vágjunk bele
A Resident Evil sorozat általában egészen jó kis sztorival van megtámogatva. Nyilvánvalóan nem egy Agatha Christie feldolgozásról van szó, de azért a ronda interakciós öngól mellett legalább egy izgalmas kerettörténet köténnyel sikeresen szépítenek a srácok.

Kár lenne lelőni a poént, ezért elég legyen annyi, hogy a kezdetektől fogva egy régi kedves ismerős emléke körül bonyolódik a történet. Ennek köszönhetően a készítők sikeresen csempésztek igazi érzelmeket egy érzelmek nélküli mészárlás-sorozatba.

Redfield bácsi egy rejtélyes incidens miatt érkezik az afrikai sivatagba, ahol már vár rá az új partnere, Sheva. A partner szóra kedvenc ügynökünk elméjében felsejlik egy régi név, s ezzel kezdetét veszi az a bizonyos másik szál. A főszál azonban természetesen marad a csihi-puhi mindhalálig, melyben mostantól valóban egy szép és tettre kész hölggyel kell osztoznunk.

Sheva ott lesz mindig, amikor szükségünk van rá. AI-ként is sikeres abban, amire kiképezték. Bennünket legalább is folyton ki fog húzni a bajból, és aztán még van képe azt mondani ránk a játék felénél, hogy ”Superherók” vagyunk. Pf. Nem baj, kell az önbizalmunknak ez a kis löket, hiszen a kislány tényleg minden pillanatban ott lesz, hogy segítsen rajtunk. Ha annyira buták vagyunk, hogy nem szedjük össze a megfelelő lőszereket, akkor majd ő megteszi, és a kellő pillanatban át is adja nekünk azokat, hogy tovább szedhessük randa áldozatainkat.


Az igazán jól kidolgozott AI mellett azért van néhány eléggé béna megoldás is. Mint például amikor beugrunk egy házikóba, és ott épp két jóember tuszkol le egy másik torkán egy parazitát. Hogy utána Redfieldnek kihagyott az agya, az borítékolható. Megilletődötten odalép, és mint aki még soha nem látott hasonlót, megszeppen azon, amit minden RE fan tud: Ebből baj lesz!

Az a rész sem túl elmés, amikor a rád rohanó zombi bácsi ahelyett, hogy jól pofán nyalna, megáll és rád néz és szinte a következőket kommunikálja feléd: „Hé, öcsi, fordítsd felém a kontrollered! Meleg, meleg, lejjebb… Még lejjebb, ez az, de én még mindig egy kicsit balra vagyok, az ott az oszlop lesz… itt-itt ehol-e! Hahó! Na, akkor támadhatok? OK, akkor nesze, harapok, de lőj már… Arghhh… nyam nyam…

De ez természetesen csak a kontrolleres célzási rendszer hozománya, nem pedig az AI problémája. Túl is tesszük rajta magunkat gyorsan! Pontlevonás nem jár érte! Mint ahogy talán azért sem kellene, hogy a főhős nem moccan meg lövöldözés közben. Sokan ezt a hibák közé sorolják, de a Resident Evil így kezdődött, és az évek során sem változott ez a trend. Igaz, hogy egy kicsit földhözragadtnak (milyen találó) tűnik a szemlélet, de meg lehet szokni.

Így legalább állva gyönyörködhetünk a szép grafikában, ami viszont tényleg hibátlan. Gyönyörű helyszínek, gyönyörű ruházatok, fegyverek és döccenésmentes motor.


 
A Resident Evil 5, ha nem is az év legjobb játéka lesz, de talán az egyik legszebb és leglátványosabb. Mindenképpen komoly vizuális kielégülést fog okozni az anyag, hiszen mind az akció, mind az átvezető mozik szuperprodukciók. Általuk a játékos beleéli magát a történetbe, de valljuk be a teljes gyönyörhöz sajnos szükséges a múlt megtapasztalása is.

Redfield első kalandja és a többi szörnyűséges és kacifántos momentum átélése kell ahhoz, hogy igazán értékelni tudjuk az ötödik rész érzelmi szálát. Ez olyan, mint a Rocky sorozat végső felvonása, melyet az első rész nagy rajongói szinte már most a filmtörténet egyik kiemelkedő darabjának tekintenek, míg az új beszállóknak csak egy jó mozi a sok közül.

Az igazság az, hogy a Resident Evil 5 sem üt akkorát, hogy az új gamereket térdre kényszerítse, de elég komoly anyag ahhoz, hogy nagyot szóljon. Az újított játékmenet ellenére öreg rajongóinak megdobbanthatja a szívét, de korunk hihetetlen magas elvárásai mellett csak egy lehet a sok szuper stuff közül, amivel érdemes játszani. Sőt, végigjátszani!

A show-nak folytatódnia kell! Kérem a következőt…

89%
Grafika:
Kezelhetőség:
Szavatosság:
Hang:
Játékélmény:

+ Hozzászólások


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

+ Keresés az oldalon

+ Cikkek, játéktesztek

SZERKESZTHETŐ!
SZERKESZTHETŐ!
Szerkeszd Te is a JátékVerzumot!
Csatlakozz a JátékVerzum szerkesztőségéhez! Itt a lehetőség, hogy belépj a csapatba, hisz most keresünk három alkalmas hírszerkesztőt!
Duke Nukem Forever – Örökkön örökké!
Duke Nukemet talán mindenki ismeri. Én elsőként playstation egyen találkoztam vele abban a TPS formában megjelent játékban ami a Time to Kill alcímre hallgat.
Transformers: Revenge of the Fallen (PSP)
Valószínűleg mindenki tudja, hogy mire gondolok, amikor azt mondom, hogy Transformers.
Prototype
Az első, azaz valaminek a prototípusa. Mégis mintha ilyen játék már lett volna, igaz nem ezzel a címmel és nem ezzel a főszereplővel, de nagyon ismerős élmény önt el ha a ránézek.

+ Itt járt felhasználók

Hírek   |   Játéktesztek   |   Fórum   |   Felhasználók
Copyright © 2009 FIBIT Global Marketing Kft. Minden jog fenntartva